Félek.Félek attól,hogy mi lesz holnap,vagy a jövőben.Eddig próbáltam előre nézni,de már annak is örülök,ha a holnapot látom.Sokan azt mondják,hogy bátran szembenézek a nehézségekkel,de ez nem én vagyok!Persze,megpróbálok mindent,kifelé nyugodtan,vidáman,de belül görcsölök.Az életem kudarcok folyamata,pofonok halmaza,kivéve a gyerekeimet,akik miatt érdemes élni,és harcolni.Mégis magam alatt vagyok,hiszen nincs senkim,akinek olyanokat is el tudnék mondani,amivel egy gyereket nem akarok terhelni,mert vagy önálló életük van,vagy suliba járnak,minek még az én sirámom is?Persze vannak barátaim,de neten elég nehéz lelki életet élni,főleg,mert nem mindig jutok ide Ricsikém miatt.Fiam súlyos beteg,sokszor órákig nem mehetek el mellőle,így pedig nehéz.A régi barátok pont miatta maradtak el,vagy nem tudták elfogadni,vagy csak nem tudták,hogyan bánjanak vele,szóval maradt a net.Elfáradtam lelkileg,egy kicsit besokalltam,remélem egy-két napon belül elmúlik.Talán jó volt leírnom pár dolgot,lehet,ez is segít majd?Mindenkinek boldogabb,szebb napot!