Gyerekkorom óta iszonyodtam a víz alatti világtól.Mindig szerettem úszkálni ott,ahol még biztonságban éreztem magam,de nem vágytam arra,hogy tudjam mi minden van a kékség mélyén alattam.Még tengeri felvételeket sem néztem szívesen,mert úgy éreztem megfulladok.Az Élet érdekesen segített ennek oldásában,mert fél éve beleszerettem egy búvárba...:)
Szombaton nagy lépésre szántam rá magam.."békának öltöztem" és egy oktató segítségével fél órán át csodáltam a víz alatti világot.Először nagyon féltem és ha rajtam múlt volna 2 perc után feljövök,de szerencsére a kísérőm türelemmel és szinte hipnotizálva a szemüvegen keresztül (mert ugye beszélni lent nem lehet) meggyőzött,hogy érdemes maradnom és belekóstolnom ebbe az ismeretlen közegbe.Az utazás közben odalent a színes halak és tengeri csillagok között szembetalálkoztam a Kedvesemmel,fura álomszerű jelenet volt,soha nem fogom elfelejteni..
FelBÁTORodva ezen másnap a tériszonyommal néztem farkasszemet egy ejtőernyőről,amit a tenger fölé egy motorcsónak emelt..Nagyon élveztem és egy cseppet sem féltem,csak csodáltam,hogy odafentről is "Milyen szép a világ..."!
Valószínűleg nem leszek se hivatásos búvár,se pilóta,de örülök annak,hogy sikerült megtennem az első lépéseket és ahogy egyik barátom mondta "kibújtam a biztonságot nyújtó csigaházamból".
:)